Testedzés 0.1

 Néhány napja egy fiatal srác bóklászott a fitness terem folyosóin őszinte tanácstalansággal az arcán. Szemmel láthatóan zavarban volt, méghozzá olyannyira, hogy ezt már meg sem próbálta leplezni. Hamarosan kiderült, hogy fitness-terem szüzességét elveszteni jött, mi pedig arra gondoltunk, hogy legyen ő az alanya egy reméljük, érdekes és látványos sorozatnak a blogon. Felkérésünket némi önirónikus felhanggal el is fogadta, úgyhogy nem sokkal később már edzőruhában köszönthettük a kondigépek között. Jöjjenek hát az ő tapasztalatai a szellemíróból már ismert módszerrel:

„27 éves vagyok, életemben a legtöbbet gyerekként mozogtam egy ponton túl inkább már csak szüleim unsztolására, mintsem a magam kedvéért. Dohányzom, és egyébként is alapvetően vékony testalkatú vagyok. Ha hollywoodi alteregót kéne keresnem magamnak, Michael Cera-t mondanám, alkalmasint még a bajusz is stimmel a Youth in Revolt című filmből.

Talán az egyetlen pro-test tevékenységem azon kívül, hogy szeretem a 100%-os narancslevet az, hogy a városon belül biciklivel közlekedek de ezt is inkább környezettudatosságból, meg (legyünk őszinték) trendből. Itt főként azért vagyok, hogy ha már az állóképességem néhány, drótszamáron töltött év után valahova eljutott, akkor kicsit hozzáerősödjön az egész testem, mert szerencsére még egészséges vagyok, de azt azért tudom, hogy ez nem lesz így örökké, akkor meg még mindig jobb most elindulni egy úton addig, amíg azt orvosi javaslat nélkül megtehetem.

Mikor bementem a terembe, nem nagyon tudtam, hogy mi micsoda. A futópadot felismertem, meg persze a „szobabicikli” is hasonlít kicsit arra, amit a nagyinak vettünk még évekkel ezelőtt. De azért a gépekre ragasztott piktogramok sokat segítettek, hogy tudjam, éppen min fogok dolgozni. Edzésterv híján azonban hamar ötlet nélkül maradtam, úgyhogy egy idő után azt az urat követtem, aki mellettem kezdett el súlyzózni, így látatlanba is köszönöm neki a személyi edzősködést, és innen üzenem neki, hogy minden gonosz szándék nélkül követtem körbe-körbe, tényleg nem nagyon tudtam, mit csinálok.

Hogy most hogy érzem magam? Hát meg kell mondjam, széles karkörzést egy darabig szerintem nem fogok csinálni, és a felsőtestem sem olyan virgonc, mint egy órával ezelőtt, de azért amikor belenéztem az öltözőben a tükörbe, egy elégedett mosolyt el kellett rejtenem a többiek elől, úgyhogy fogtok még itt látni.”

Ezekkel a szavakkal zárja beszámolóját már ismét utcai viseletben tes(z)t-alanyunk, akinek búcsúzóul sok sikert és kitartást kívánunk, és megbeszéljük, hogy egy hét múlva ugyanitt folytatjuk. Akinek van kedve a tapasztalatairól beszámolni, és másoknak a kezdést megkönnyíteni, jelezze nekünk kommentben vagy ezen a mailcímen, mert az egyik legnagyobb motivációt szerintünk egymástól kaphatjátok, mi pedig az első lelkes önkéntesünknek ezt a cikket ajánljuk, lehet, hogy most hasznát veszi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.