Miközben a szeptember első két hete jórészt a Kangoo köré szerveződik nálunk, és ennek megfeleően hamarosan itt is beszámolunk a pénteki, a történelembe csak Nagy Kangoo Napként bevonuló eseményről, van még néhány hírunk a látogatóknak. Persze csak a tovább mögött, a sportág talán legkedvesebb videója után:

Tehát egy kis gyorstalpalú a mostani slágerről, csak hogy tudjuk, mit is csinálunk, amikor jobb láb – bal láb váltásban ugrálunk valószerűtlenül szórakoztató mozdulatokkal: az eredetileg sérült sportolók felépülését szolgáló lábbelit a nyolcvanas években tervezte egy Denis Naville nevű svájci mérnök, egy időben a neonfények és az „only real men wear pink” első komolyabb térhódításával. Aztán ’94-ben, amikor a brazilok VB-t nyertek az olaszok ellen, és Nelson Mandela elnöki esküt tett, Naville bemutatta a KJ-1-t az International Sport Sales Show elnevezésű eseményen, a többi meg már jött magától.

Na ennyit a töriről, nézzük, hogy mire fel ez a népszerűség azon túl, hogy egy kicsit tényleg olyan, mint amikor gyerekként az ágyon ugráltam, mert túl sok csokit hozott a Mikulás. Sokan a mindennapi kocogásra használják a Kangoot, valamint azzal a célkitűzéssel, hogy súlyt adjanak le. Ami azonban a legfontosabb, hogy akár az állóképesség növelésére, akár a vélt vagy valós fölösleg ledolgozására használjuk, a talajjal történő puha érintkezés mindeképp jótékony hatással van a testfelépítésünkre, mert bár a megnövekedett fizikai igénybevétel bizony megizzasztja az embert, a cipő jóval kíméletesebbé teszi a testmozgást hosszútávon. Úgyhogy cipőre fel, részletek itt és itt.

De ne ragadjunk le a Kangoonál, hiszen az élet kevésbé ruganyos léptékű része sem állt meg, mert ahogy a blogunk elindult, azzal páhuzamosan a weboldal is megújult, és még azok sem maradnak külön felület nélkül, akik okostelefonnal a kezükben keresik az olvasnivalót, próbáljátok csak ki, ha nem ezt látjátok külsőre, mint itt balra, én szögre akasztom a klaviatúrámat. Hiába, ilyen ez a web2.0, még becsekkolni is lehet, ami kábé olyan, mint 100 éve kiállni a dombtetőre és kiabálni, hogy na akkor én elmentem világot látni, Mama, majd jövök, csak sokkal kényelemsebb.

Végezetül hogy mire ne használjuk a kangoo felszerelést, azt ide speciel nem mertük beágyazni, mert mégiscsak milyen már másokon kacagni, úgyhogy csak egy linket ékelünk a sorok sűrűjébe, kattintson, aki szeretne, mert egyébként sajnos tényleg mosolycsalogató képsorok vannak a kékkel aláhúzott út végén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.